Fogyókúra a 20. századi magazinokban, avagy hogyan változott a divat és az ideál?

Ha fellapozunk egy 1920-as, 1950-es vagy 1980-as évekbeli női magazint, meglepő, mennyire más testideál és fogyókúrás tanács köszön vissza. A 20. század nemcsak a divatban, hanem a testképről alkotott elképzelésekben is radikális változásokat hozott. A fogyókúra pedig, ahogy ma is, szorosan követte ezeket az elvárásokat.

A magazinok nem csupán tükrözték a kor ízlését, hanem aktívan formálták is azt. Lássuk, milyen volt akkor az elképzelés az ideális testalkatról.

A fiús alaktól a homokóráig

Az 1920-as években, a flapper korszak idején a karcsú, szinte fiús testalkat számított modernnek. A női magazinok a lapos mellkast és az egyenes vonalakat hangsúlyozták. A fogyókúrás tanácsok gyakran a könnyed elegancia elérését célozták, amihez visszafogott étkezést és sok mozgást javasoltak.

Aztán jött az 1950-es évek fordulata. Az olyan ikonok, mint Marilyn Monroe a nőies, homokóra alakot tették vágyottá. A magazinok már nem a minél vékonyabb, hanem a formás testet ünnepelték. Érdekes módon a fogyókúrás cikkek ekkor gyakran nem drasztikus súlyvesztést, hanem arányos formálást ígértek. Ez is jól mutatja, hogy a fogyás célja mindig az aktuális divathoz igazodott.

A diéták aranykora: 1960–80-as évek

A 60-as évektől a karcsúság újra központi elvárássá vált. A modellek, például Twiggy extrém vékony testalkata erősen befolyásolta az ideált. A magazinok egyre több konkrét diétát közöltek, mint a kalóriaszámolás, a grapefruit-diéta, vagy a káposztaleves-kúra, melyek ismerősen csenghetnek még ma is.

A 80-as években a fitneszmozgalom kezdett robbanásszerűen terjedni, részben olyan alakok hatására, mint Jane Fonda. A hangsúly a karcsúság mellett az izmos, feszes testre került. A magazinok tele voltak edzéstervekkel, aerobikprogramokkal és zsírégető étrendekkel. Ebben az időszakban a fogyókúra már nemcsak esztétikai, hanem morális kérdéssé is vált.

A 90-es évek és a szélsőségek

A 90-es években megjelent a heroin chic irányzat, amely újra a nagyon sovány testalkatot emelte piedesztálra. A magazinok gyakran irreális elvárásokat közvetítettek, miközben a diétás ipar soha nem látott növekedést produkált. Ezzel párhuzamosan egyre több szó esett az evészavarokról és a testképzavarról is. A kulturális nyomás és a médiában közvetített ideálok hatása már nem volt megkerülhető téma.