Üdvözöljük Kedves Látogató! [ Regisztráció | Bejelentkezésrss

Kattintson IDE!

Korok és ágyak

A fekvőhelyek, ágyak, matracok típusai és az alvási szokások ugyanúgy változtak a történelem során, ahogy bármi más. Gyűjtögető életmódot folytató őseink, akik még mammutra vadásztak, a majmokhoz hasonlóan levelekből készítettek fekvőhelyet maguknak, később megjelentek az állati bundából, bőrből készített, ágynak aligha nevezhető megoldások.

Az őskor és ókor határán már ágakból, bambuszból, agyagból emelt fekvőhelyek is léteztek, az ókor civilizált népeinél pedig számos különböző alvóhely figyelhető meg. Az ókori görögöknél anyagi vonzata volt annak, hogy valaki a földön megterített, kemény ágyon szundított vagy kőből készült, finomabb anyagokkal borított emelvényen hajtotta álomra fejét, esetleg fából készített, díszes, puha belsőrésszel (kezdetleges matrac) ellátott, akár baldachinos ágyon álmodhatott. A rómaiaknál ez szintén így volt, de közben a vándorló vagy barbárabb életmódot folytató népek továbbra is földre terített bőrökön tértek nyugovóra.

Életmentő tippek ágy vásárlásakor

Az a típusú ágy, ami ma ismerünk i.e.III. évezredben jelent meg a Közel-Keleten. Ezek kezdetleges, de hatékony berendezési tárgyak voltak, melyek egy főleg fából készült vázból álltak, amit növényi rostokkal vagy szíjakkal szőttek be, ezekre a szíjakra pedig textíliát terítettek, fejlettebb esetekben kitömött textilzsákokat, melyek tekinthetőek nagy jóindulattal a mai matracok elődeinek. Ilyesmivel Ázsiában és Afrikában találkozhatunk mind a mai napig egyes helyeken.

Az ókor nagy civilizációi a görögök és rómaiak már nagyon kifinomultan álltak a kérdéshez, ha erszényük engedte. Külön ágyaik voltak alváshoz, evéshez, délutáni sziesztához, de még tanuláshoz is. Mind közül a legékesebb, legnagyobb műgonddal készített ágy az ebédlőágy volt, melyen elterülve akár egész nap képesek voltak tömegesen enni, inni, henyélni, hányni, majd újra enni. Valószínűleg ez volt a hedonizmus csúcsa.

Korok és ágyak

Korok és ágyak

A középkorban már inkább deszkákat használtak ágyrács gyanánt, ebbe került a kezdetleges ágybetét. Az ágyakat ekkor is díszítették, tartópilléreit, azaz lábait esztergályozták, faragták. Tekintve, hogy a középkor hatalmas anyagi különbségek időszaka volt, (Volt ez valaha máshogy?) a szegényebbek fapadokkal, földbe rögíztett ágyakkal vagy földpadkára pakolt puhításokkal oldották meg alvásukat. Keleten nagyon korai időktől kezdve használtak ágyfüggönyöket, amik a XI. században Európában is elterjedtek.

A különlegesebb ágyak, melyek díszes, puha, baldachinos megoldásokkal voltak teli, a XVII. században jelentek meg a tehetősebbek, nemesek körében. Lassan viszont a díszítés, a textíliák halmozása kezdek enyhülni, lassan el is maradozott, végül a XIX. századra az ágymennyezet teljesen kiment a divatból.

A mai ágytípusok, a változatosság, a különböző anyagú matracok a XX. században kezdtek el terjedni és egyre nagyobb ipar épült rájuk, ahogy felismerték a megfelelő alváshoz szükséges alátámasztás, az egészségügyi előnyök és szükségletek, és a kényelem biztosításának számtalan magas szintjét.

90 megtekintés, 2 a mai napon